Fejléc

CSS Menu Div Css3Menu.com

Jézus bejelenti halálát és feltámadását

Igerész: Lukács 9,18-27

Luk 9,18-22. v. - Jézus útja

Milyen fordulópontjához érkezik itt el Jézus földi útja?
A négy evangélium egybehangzó állítása szerint Jézus földi útja fordulópontjához ér, amikor, tanítványai vallást tesznek róla, mint Krisztusról. Lukács itt lezárja Jézus galileai működését, és bevezeti jeruzsálemi útját.
Jézus úgy látja a tanítványok kiküldése, a kenyércsoda és más csodatételek után megérett a helyzet annak a kérdésnek a feltevésére, hogy minek mondják őt a tanítványok.
Az első válasz egyezik azzal a hírrel, ami Heródeshez is eljutott (9,7). A második választ Péter adja, aki Jézusban a Krisztust, a Messiást véli felismerni.

Mi a meglepő Jézusnak a Péter bizonyságtételére adott válaszában?
Jézus nem foglal állást ebben a kérdésben. Valószínűleg azért, mert ő más értelemben volt Messiás, mint ahogyan azt az emberek gondolták. Ezért tiltja meg ennek hirdetését, és ezért kezd el beszélni tanítványainak a Messiás szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról.
A "kell" kifejezés a zsidó apokaliptikából származik. Arra utal, hogy ami Isten üdvözítő tervében megvan, annak meg kell valósulnia. Jézus tehát azt mondja, hogy halálával és feltámadásával Isten üdvözítő terve valósul meg.
Az is különös, hogy Jézus az Emberfia szenvedéséről beszél. Az apokrif irodalomban az emberfia, mint isteni lény az utolsó ítélettel kapcsolatban jelenik meg, de nincs szó szenvedéséről és haláláról. Ez a zsidóság számára lehetetlen gondolat, mert a halálbüntetés és vezeklés a bűnökért. Viszont jézus az Emberfia isteni hatalma mellett szenvedéséről és haláláról is szól bizonyára Ézs 53 nyomán. Ez a sajátos messiási kép volt új, érthetetlen és megbotránkoztató. Ebben fejeződik ki az evangélium lényege: az ítéletre eljövendő Emberfia maga szenved és hal meg az ítéletre méltó emberért.

Luk 9,23-27.v. - Jézus követőinek útja

Mire készíti fel Jézus a tanítványait?
Jézus követőinek útja nem lehet más, mint az övé. Amilyen a mester sorsa, olyan a tanítványé. A kereszt felvétele nem a mártíromságot jelenti, Lukács a "mindennap" kifejezéssel igyekszik ezt világossá tenni. A kereszthordozás az olyan élet bizonyságtétel, amelyet az önmegtagadás jellemez. Az önmegtagadás azonban nem jelenti a világtó elvonuló aszkézist, hanem felszabadulást önmagunktól és felszabadulást embertársaink számára. Aki önmagának él az önmagát is elveszíti. De aki azért veszíti el önmagát, hogy Jézust kövesse, és az ő útján járva szolgáljon szeretettel, az megnyerte az életet a szó teljes értelmében. Aki szégyennek tartja azt a Jézust követni, aki önmagát adja másokért, az nem részesül az Emberfia dicsőségében. Jézusnak és követőinek egy az útja, és ez a szolgálat alázatosságán át vezet a dicsőségbe.

Kikre gondol Jézus a 27, versben?
Jézusnak az ő szenvedéséről és a maga haláláról mondott szavai bizonyár megrémítették a tanítványokat. Ráadásul az ő számukra sem marad más csak a kereszthordozás és szenvedés vigasztalan kilátása. Hogyan lesz hitük arra, hogy továbbra is bízzanak Isten országa eljövetelében, amit ezek szerint ők maguk a földi életük során nem fognak meglátni. Krisztus érzékelte ezt a problémát és szükségesnek látta, hogy erősítse apostolainak hitét, és rajtuk keresztül a hívők elkövetkező generációinak a hitét isten országa realitásában és eljövetelének bizonyosságában. A 27. versben Jézus arra a három tanítványra gondolt, akik néhány nap múlva látták a hegyen a megdicsőülést. Ízelítőt kaptak az eljövendő Isten országából. Az, hogy a Názáreti Jézus a megaláztatás állapotában jár közöttünk, az, hogy elvetik, megcsúfolják és keresztre feszítik, az Ő isteni méltóságából nem hogy nem von le semmit, hanem éppen az Ő megdicsőítetésének, felemeltetésének az útja. Ezt igazolja az, hogy szenvedésének és halálának megjelenítése után megjelenik tanítványai előtt teljes isteni dicsőségben (Lásd a következő szakasz: Luk 9,28-36).