Fejléc

CSS Menu Div Css3Menu.com

A hetvenkét tanítvány visszatérése

Igerész: Luk 10,17-24

Luk 10,17-20. - A tanítványok öröme

A visszatérő tanítványok örömmel számolnak be arról, hogy megtapasztalták Jézus nevének erejét. A legnagyobb eredménynek a démonok kiűzését tekintik. Jézus válaszában igazolja, hogy szolgálatuknak kozmikus háttere van. Amikor gyógyítottak, démonokat űztek ki, és tovább adták békeségüket az embereknek, akkor visszaszorult a sátán hatalma. Az ószövetség szerint a sátán az ember vádlója Isten színe előtt (Jób 1,9-12, 2,1-7). Jézus szemléletes képpel szól arról, hogy a sátán az ő megjelenésével elvesztette ezt a kiváltságos helyzetét. Ez tette lehetővé a tanítványok munkájának eredményességét, és ez teszi reményteljessé a további szolgálatokat. Jézus visszatéríti a lelkendező tanítványokat a realitások világába. Kígyókat és skorpiókat, vagyis az emberi életet rontó és mérgező gonosz hatalmakat tudnak legyőzni. De legyenek tisztában vele: a hatalom nem az övék, hanem Jézusé. Ezért helyreigazítja örömüket. Teljesen elhibázott az, hogy sikereikre nézve örülnek. Számolni kell a sikertelenséggel is, ahogyan azt Jézus munkájával kapcsolatban tapasztalhatták, és a magvetőről szóló példázatban megtanulhatták. Mégis van egy biztos alap az örömükre, az hogy nevük fel van írva a mennyben. Ez a Keleten elterjedt kép azt mondja, hogy ők Istenéi. A tanítvány isten kegyelmére tekintve bizonyos lehet üdvössége felől, és ezért nem kell munkájának eredményére tekinteni. Nem kell azon aggódnia, hogy hogyan szerzi meg az Isten kegyelmét és saját üdvösségét, ezért egész szívvel fordulhat embertársa felé, és felszabadultan s örömmel végezheti szolgálatát.

Luk 10, 21-22. - Jézus öröme

A tanítványok annak örülnek, hogy munkájuk eredményétől függetlenül Istenéi lehetnek. Jézus öröme az, hogy felismeri munkájának eredménytelenségében és eredményességében a mennyei Atya üdvözítő akaratát. A zsidó gondolkodás szerint a "bölcs és értelmes" ember, az, aki ismeri isten törvényét és az atyák hagyományait, a "gyermeki" pedig ennek ellentéte. Ilyennek tekintették a "föld népét", a szegény népet, aki nem ismerik a törvényt, ezért nem is lehetnek "bölcsek és értelmesek". Az volt az általános meggyőződés, hogy csak a "bölcs és értelmes" ember lehet kegyes, s a tudatlan pedig vétkezik Isten ellen. Jézus ezzel szemben azt mondja, hogy az ő személye és az evangélium a bölcsek és értelmesek előtt maradt rejtve, de megértik és elfogadják a "szegények és gyermekiek", akiket a törvényismerő kegyes világ megvett. Itt is arról van szó, mint már az evangéliumban sokszor, hogy Isten különös szeretettel fordul a megvetettek, megalázottak felé. Ez Jézus öröme. Mert istennek ezt a szándékát látja érvényesülni munkája eredménytelenségében és eredményeiben. Elutasítják a bölcsek és értelmesek, a törvényt ismerő kegyesek, aki saját kegyességükre támaszkodnak és sértve érzik magukat a bűnbocsánat evangéliumától. Örömmel fogadják az általuk megvetettek, akiknek reménysége az Isten kegyelme, és öröme az, hogy Jézus közöttük van. Isten minden "átadott" Jézusnak, ez is egy rabbinisztikus kifejezés. Az írástudók az atyáktól átvett hagyományt adják tovább. Jézus az Atyától származó egészen új hagyományt adja át: az Atya és a Fiú ismeretét. Isten megismerni és szeretni egyedül Jézus által lehet. "Tetszett" az istennek, hogy nem maga határozza meg, hanem Jézusra bízza, kinek akarja megmutatni az Atya szeretetét. Jézus magasztalja Istent, azért hogy azokat vezeti hozzá, akik legjobban rászorulnak kegyelmére és szeretetére.

Luk 10,23-24. - Boldog szemtanúk

Jézus végül a tanítványai felé fordul, és boldognak mondja őket azért, hogy szem- és fültanúi lehetnek az ő működésének. Királyok és próféták szerették volna látni és hallani, de nem látták és nem hallották. A tanítványok kiváltsága az, hogy tanúi lehetnek Isten ígéretei beteljesedésének. De ne gondoljuk azt, hogy ezzel az üdvösség szempontjából előnyösebb helyzetbe kerültek. Az egész evangélium arról tanúskodik, hogy amikor Jézust látták és hallották, éppen akkor voltak hitetlenek és értetlenek. Ebben a tekintetben tehát nincs különbség közöttük és a későbbi nemzedékek között. Helyzetük történeti szempontból mégis egészen egyedülálló az egyház történetében.

Kérdések:

1. Miért örülnek a tanítványok?
2. Miben igazolja Jézus a tanítványok örömét?
3. Miben igazítja Jézus helyre a tanítványok örömét?
4. Mi volt Jézus öröme?
5. Kiket ért Jézus a "gyermekek" (kiskorúak) alatt?
6. Miben mondja boldognak Jézus a tanítványait?