Fejléc

CSS Menu Div Css3Menu.com

Jézus imádkozni tanít

Igerész: Luk 11:1-13

Luk 11:1 - Taníts imádkozni!

Miután Jézus Jeruzsálembe menet tanított tanítványait beszéde hallgatására és cselekvésére, most a tanítványi élet harmadik alappillérére, az imádkozásra tanítja őket. Az imádság az egyik legáltalánosabb emberi jelenség. Jézus azonban a helyes imádkozásra karja az övéit megtanítani. Nem imádkozhatunk akármit és akárhogyan, hanem bele kell kapcsolódnunk abba, amit Isten akar és mond nekünk. Jézus korában nem volt ismeretlen az imádkozásra való tanítás gyakorlata. Jézus korában a zsidóság körében egy tizennyolc kéréses példaimádság volt általánosan elterjedt. Valószínűleg Keresztelő János is adott ilyen példa imádságokat tanítványainak, ezért fordul Jézushoz is hasonló kéréssel az egyik tanítványa. Jézus egy olyan új imádságot ad tanítványainak, amelyben tömören és röviden benne van az ő egész tanítása. Lukács szövege rövidebb a megszokott szövegnél, hét helyett öt kérés van benne. Az őskeresztyénség úgy tűnik a megformulázott imádságot nem vette át szolgai módon, nem érezte magát a betűhöz kötve, ezért kétféle változatban is ránk maradt ez az imádság.

Luk 11:2 - Az Atya neve és országa

A zsidóság szemében vakmerő újítás az, hogy Jézus családias és közvetlen módon "Abba"-nak szólítja Istent. Az arám nyelvterületen ma is abbának szólítják a gyermekek apjukat, ami megfelel a magyar apuka, apuci szónak. Ebben benne van az evangéliumnak a felszabadító öröme, amelyet Jézus hirdet. Kiemel abból a kínos feszültségből, amely elfogja az embert, amikor Isten elé lép. Arra bátorít, hogy merjük úgy szólítani, mint gyermekek az édesapjukat, és merjük hinni, hogy a mindenség Ura egészen közel van hozzánk.
Isten országa eljöveteléhez a zsidóság különböző politikai és vallási reménységei fűződtek. A zsidóság azért imádkozott Isten országa eljöveteléért, mert ettől remélték a felszabadulásukat a római uralom alól. Jézus imádságában ez a kérés új tartalommal telik meg. Az Atya országa közel jött Jézus Krisztusban és terjed, mindenütt ahol beszédét hirdetik, míg majd eljön dicsőségben, hogy befejezze a világot újjáteremtő munkáját.

Luk 11:3-4 - A tanítványok gondjai

Az első két kérésben Jézus követői Isten ügyét teszik magukévá, a következő három kérésben pedig saját gondjaikat viszik Isten elé. Egymás után kerül sorra a megélhetés, a bűn és a kísértés terhe.
Lukács szövege a hit próbájával, a kísértéssel végződik. Jézus legyőzte a kísértést, ez ad reménységet arra, hogy nem kell elesnünk vele szemben, de a kísértéssel számolnunk kell, mint életünk realitásával. A sátán azzal kísért, hogy ne higgyünk Isten szeretetében, és ne szeressük embertársainkat, még kevésbé ellenségeinket. Egyes írásmagyarázók szerint az imádságnak ez a késrése a végső idők nagy kísértésére tekint, amelyben Jézus követői is alig állhatnak meg. A Miatyánk kérése emlékeztet arra, hogy önmagunkban nem állhatunk meg ebben a harcban, de biztat is arra, hogy Isten szeretetére támaszkodva merjük jóval legyőzni a gonoszt.

Luk 11:5-8 - Barátság és arcátlanság

Jézus a tanítványok kérésére megadja a közös imádság formáját, de semmiképpen sem akarja erre leszűkíteni imádságos életünket. Ezt bizonyítja az a példázat, amellyel a bátor imádkozásra tanít. A jó barát meghallgatja kérésünket, s teljesíti is azt, akár barátságból akár az arcátlanságig menő merészségünk miatt. Ezzel az ízes hétköznapiassággal szólít fel Jézus arra, hogy merjünk Istenhez fordulni kéréseinkkel. Mert Isten nem ellenségünk, nem is valami közömbös személy, hanem barátunk

Luk 11:9-13 - Ad Szentlelket!

Lukács tudatos rendezői munkájára utal, hogy ezen a helyen közöl az imádkozásról szóló olyan tanítást, ami Máténál a hegyi beszédben található meg. Jézus ezekben a mondatokban szemléletes képekkel, de közmondásszerű tömörséggel biztat az imádkozásra. A hasonlat tökéletes művészettel van felépítve. Akkora gonoszságra még az egyébként gonosz ember sem képes, hogy fia kérését ravaszul az ellenkezőjére fordítsa. Jézus ebből a következtetést mesterien felépített kettős fokozással vonja le. A gonosz ember is jót ad fiának, mennyivel inkább ad jót az isten, aki maga is jó. Előbb az arcátlanságnak engedő barát, most a jó atya képe bíztat imádkozásra.
Meglepő a befejezés: "Ad Szentlelket azoknak, akik kérik tőle." Máté ezt úgy mondja: "Ad jókat" (Mt 7:11). Lukács Isten nagy ajándékában, a Szentlélekben foglalja össze mindazokat a jókat, amelyeket Isten adhat az embernek. A Szentlélek az imádság, a szeretet, a reménység lelke. Valóban ebben foglaltatik össze mindaz, ami jót a hívő kérhet Istentől. Jézus erre tereli az imádkozó tanítvány figyelmét: aki ezt kéri, az biztosan megkapja.

KÉRDÉSEK:

1. Miért kérik a tanítványok, hogy Jézus imádkozni tanítsa őket?
2. Miben különbözik a Lukács által leírt imádság szövege a Mátéétól?
3. Mire tanít minket a Jézus által Isten megszólítására használt szó?
4. Mit ért Jézus Isten országa eljövetelén?
5. Milyen sorrendre tanít Jézus az imáság felépítésében?
6. Mire utalhat Jézus az ötödik kérésben?
7. Mire tanít minket Jézusnak az imádkozásról mondott példázata?
8. Mire utal Jézus az imádkozásról adott tanítás befejezésében?