Fejléc

CSS Menu Div Css3Menu.com

Szombatnapi ünnepi ebéd

Lukács 14,1-14.

Bevezető a Lk 14,1-35. szakaszhoz

Lukács evangélista ebben a fejezetben külön forrásból felsorolja Jézus több beszédét, amelyekben külsőleg az a közös, hogy Jézus a farizeusok között van egy szombatnapi ünnepi ebéden. Tartalmi szempontból pedig az köti össze ezeket a beszédeket, hogy ezekben Jézus elsősorban a farizeusok hibáit veszi célba, és eközben a helyzetnek megfelelően az étkezéshez kapcsolódó példázatokat mond. Az előző fejezethez úgy látszik az fűzi ezeket a beszédeket, hogy Jézus a zárt ajtó példázatával Isten országát lakomához hasonlítja (Lk 13,20-30). Talán ez a szempont is vezette Lukácsot, hogy be akarja mutatni: Jézus Jeruzsálemre mondott ítélete ellenére is folytatta kísérleteit ellenfelei megnyerésére (Lk13,31-35). Jézus felfedi a farizeusok előtt hibáikat a teológiájukban és a kegyességükben, melyek korlátok közé szorítják és megakadályozzák a szeretet érvényesülését. Isten tiszteletéről alkotott hamis fogalmuk (Lk 14,1-6), mérhetetlen becsvágyuk (Lk 14,4-11), társadalmi kötöttségük (Lk 14,12-4), ezek azok a tényezők, amelyek szembe kerültek a szeretet parancsolatával. A nagy vacsoráról szóló példázat pedig figyelmeztet a végső következményre: kegyességük ellenére sem mehetnek be Isten országába (Lk 14,15.24). A fejezet utolsó szakaszában Jézust már nem a farizeusok házában, hanem az ünnepi ebéd után az utcán találjuk. Lukács anyagának ilyen elrendezésével akarja kifejezésre jutatni, hogy amit a szűkebb körben mondott, az alapjában véve mindenkire érvényes.

Szombati gyógyítás, helyválogatás, vendéglátás
(Lk 14,1-14Lk 14,1-6 - Azonnal.)

Lukács evangéliumában ismételten találkozunk a szombat kérdésével (Lk 6,1-11 és Lk 13,10-17). A zsidók szokása volt, hogy szombaton a hétköznapi két étkezésen túl, az istentisztelet után ünnepi ebédet szoktak rendezni, amelyre szívesen hívtak meg előkelő vendégeket, különösen tekintélyes tanítókat. Jézus vendéglátója egy farizeus főember, talán egy farizeusi közösség vezetője. A megtisztelés kétértelmű, mert figyelték Jézust. A régi keletei vendégségeknél nyitva állt a ház, az utca népének szabad bejárása volt, hogy nézelődjék. Talán így került oda ez a beteg ember, vagy az is lehet, hogy a farizeusok rendezték meg az esetet. Ez alkalmat ad Jézusnak arra, hogy felvesse a farizeusok és az írástudók előtt a szombatnapi gyógyítás kérdését. A farizeusok nem felelnek, hogy Jézust kényszerítsék feleletre vagy cselekvésre. Jézus azonnal meggyógyítja a beteget és elküldi, ezután pedig kérdéseivel sarokba szorítja ellenfeleit.
A farizeusok teológiája szerint Isten tisztelete mindenekfelett álló parancsolat, ezért a szenvedést is el kell vállalni. A beteg azzal tiszteli istenét, ha türelmesen viseli betegségét szombaton. Jézus szerint viszont nincs olyan istentisztelet, amely hagyná tovább szenvedni embertársát. Ezért Jézus segít, mégpedig azonnal.
A Jézus által tett csoda annak bizonyítéka volt, hogy itt van az Isten kedves esztendeje, a messiási jóbel (=elengedés év). A csodát nem vonják kétségbe a jelenlevők, de a bűnük az, hogy mégsem hisznek Jézusban.

Lk 14,7-11. - Az utolsó hely

A helyzet megfordul, most Jézus figyel azzal a szándékkal, hogy megnyerje ellenfeleit Isten ügye számára. A gyógyítás után letelepedtek ellenfelei és kezdtek válogatni a helyeket. Tekintély, rang és vagyon szerint szoktak ülni, és az íratlan szabályok értelmében késve érkező legtekintélyesebb vendégeket maga a házigazda szokta helyükre vezetni. Ilyenkor az aki korábban érkezve egy előkelőbb helyett elfoglalt, kellemetlen helyzetbe is kerülhetett, ha a gazda arra szólította fel, hogy a helyét egy nálánál is rangosabbnak adja át.
Jézus tanácsa: "Ülj az utolsó helyre", valójában felhívás a megtérésre, amely telibe találja a farizeusi magatartást és a mögötte álló indulatot. Tekintélyüket, rangjukat, vagyonukat kegyességükért kapott isteni jutalomnak tekintették. Jézus ugyanezt mondja tanítványainak is: "aki a legkisebb köztetek, az a nagy" (Lk 9,48).
A keresztyénség is sokszor esett a farizeusok bűnébe, és kereste a megtiszteltetést, az elismerést és a fő helyet a világban. Az egyház gyakran akart első lenni a világban ("Ecclesia praecedit" - az egyházé az elsőbbség). Jézus azonban az utolsó helyre parancsolja az egyházat, hogy legyen mindenki szolgája.

Lk 14,12-14. - Viszonzás

Jézus először a vendégekhez, aztán a házigazdához szól, aki előkelőségeket hívott a házához. Jézus szerint azonban nincs semmi dicséretre méltó abban, ha valaki a hozzá hasonlókat hívja meg, mert a meghívást viszonozni szokták (Lk6,32-35).
Hívjon olyanokat, akik nem szokták viszonozni. Kik ezek? A gyülekezet és a társadalom kivetettjei. Vakok, bénák és más betegek nem léphették át a templom küszöbét, ezek nem méltók arra, hogy Isten választott gyülekezetéhez tartozzanak (2Sám 5,8). A szegény nép pedig vagy nem ismerte a törvényt vagy nem volt módja rá, hogy betartsa azt, ezért a bűnösök közé számították őket. Jézus azt követeli a kegyességükre büszke farizeusoktól, hogy ezekkel vállaljanak közösséget.
Isten országa Jézus számára legalább annyira már e világkorszakban ható erő, mint amennyire az eljövendő teljesség megnevezése. Jézus tehát azt szeretné, hogy az isten országának rendje hassa át az emberi kapcsolatokat.

Kérdések:

1. Minek a bizonyosságát adja Jézus a beteg ember meggyógyítása által?
2. Mit leplez le Jézus a farizeusok magatartásában?
3. Mire figyelmezeti Jézus a vendéglátó házigazdát?
4. Mit mond el itt Jézus az Isten országa rendjéről?
5. Ki lehet vendége Isten országának?