Fejléc

CSS Menu Div Css3Menu.com

A nagy vacsora

Lukács 14:15-24.

Lk 14,15-20. - Tekints engem kimentettnek!

A feltámadás említése az asztalnál ülők egyikét arra készteti, hogy megemlítsen egy kedvelt szállóigét, avagy boldogmondást: Boldogok, akik részt vehetnek a nagy lakomán Isten országában (Zsolt 22,7). Erre általában nem szoktak válaszolni, de Jézus mindebben észreveszi a farizeusok és törvénytudók öntelt magabiztosságát, hogy az üdvösségben részesednek. Biztonságban érzik magukat, mert betartják a vallási törvényeket, és még azt is megtehetik, hogy a jó cselekedetek lehetőségeit elhanyagolják (1-6. vers). Jézus elmond egy példabeszédet azokról, akik túl könnyedén vesznek egy meghívást, és közömbös viselkedésük miatt elveszítik jogukat, hogy az asztalhoz ülhessenek, és másokat hívnak meg helyettük. Az eredeti jelentés azokra a saját vallásosságukban öntelt zsidókra utal, akiket felülmúlhatnak az általuk kiközösítettek; az ősegyház nyilvánvaló párhuzama volt ez, hogy az evangéliumot Izrael elutasította, a pogányok pedig elfogadták.
Ebben a történetben a házigazda jellemző módon először barátait és rokonait hívta meg (12. vers), mielőtt a szegényekhez és a bénákhoz fordult volna. A kor társadalmi köreiben az volt a szokás, hogy a vacsora idejének elérkezésekor személyesen meghívták a vendégeket, még akkor is, ha korábban már küldtek egy meghívót. Az is jellemző volt a szemitákra, hogy udvariasan visszautasították a meghívást, hogy a házigazda küldöttei még jobban invitálják őket. Ezt a szokást jelzik a 23. vers szavai, "kényszeríts be mindenkit". Mire a meghívás megérkezik, a meghívottak tervei megváltoztak. Kifogásaik talán jogosak voltak. Egy embert elengedhettek katonai szolgálatából, hogy egy új házról vagy szőlőről gondoskodhasson, vagy ha nemrégiben eljegyezte magát vagy megházasodott. De a vendégek annyira tapintatlanok és gondatlanok voltak, hogy nem értesítették a házigazdát tervük megváltozásáról. Nem vették komolyan vendégszeretetét, és ez felbosszantotta.
Jézus tehát felelt a közbeszólásra, és rávilágította arra, hogy az emberek nem is akarnak olyan nagyon bejutni Isten országába. Szépnek képzelik, de ha rákerül a sor, minden mást elébe helyeznek. A példázat úgy hangzik, mintha Jézus azt akarná, hogy mondjunk le mindenről. Valójában azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy Jézus azt karaj, hogy lelkileg szabaddá akar tenni az anyagi javaktól, és fel akar szabadítani az az áldozatot is vállaló szolgálatra. Jézus nem beszél az anyagi javak vagy a házasság ellen, de nem engedi, hogy ezeket tekintsük az életünk céljának és ezek élvezet miatt szembekerüljünk Isten akaratával.
Jézus jó előre meghívottakról beszél ebben a példázatban, akiknek úgy kellet volna intézniük dolgaikat, hogy a meghívás ne ütközzön akadályba. Itt tehát arról van szó, hogy aki hallgatja Isten igéjét, és így elhívást kap Isten országába, annak úgy kell rendeznie a családi és anyagi ügyeit, hogy egyezzen Isten Igéjével. Ha pedig nem akkor úgy jár, mint azok a meghívottak: a mindennapi életük megoldatlan problémái miatt szembekerülnek Istennel.
Az indoklások mögött végül is az húzódik meg, hogy a meghívottak egyáltalán nem örülnek a meghívásnak, s a kívánt boldogságukat másban óhajtják megszerezni maguknak. Lám nem mind boldog, hogy hivatalos a vacsorára.

Lk 14,21-14. - Kényszeríts bejönni!

A üdvösség lakomájára szóló meghívást nem szabad félvállról venni. Jézus arra utal, hogy az asztalnál ülők közül néhányan nem mérik fel a helyzet sürgősségét. A házigazda gyorsan elküldi szolgáját, hogy megtöltse az üres helyeket. Isten vágya, hogy házát megtöltse, szintén sürgős; azt akarja, hogy annyian vegyenek részt a messiási lakomán, amennyien csak lehet. Az utolsó kijelentés (24. vers) a farizeus házában összegyűlteknek szól, (a "ti" többes szám) ha túlságosan biztosra veszitek, hogy Isten országában asztalhoz ülhettek (15. vers), akkor esetleg nem látjátok meg annak sürgető lehetőségét, hogy hívására válaszként az általa mutatott jót megtegyétek.
A példázatbeli vacsora a szokásokhoz híven van ábrázolva: az előzetes meghívást követi a lakoma konkrét időpontját megjelölő hívás. Itt szól a példázat arról, hogy a meghívottak nem lesznek a nekik készített vacsora vendégei, ha bármit is fontosabbnak tartanak a meghívás haladéktalan elfogadásánál; viszont ott fognak ülni az eredetileg nem nekik megterített asztalnál azok, akik először nem is kaptak meghívást, akiket a meghívottak méltatlanoknak is tartanak, kik azonban a hívást azonnal készségesen elfogadják. A kettős hívás: a város falain belül és kívül levők meghívása Izráel megvetettjeire és a pogányokra utal, ebben már az őskeresztyén misszió élményeinek lecsapódását láthatjuk.
Isten szeretete nem ismer korlátokat, és a visszautasítás is arra indítja, hogy mindig szélesebbre terjessze ki irgalmát. Ezt szemlélteti a szolgájának adott parancs: "Kényszeríts bejönni!" Nem erőszakos térítésre szólít fel. Itt olyanokról van szó, akik maguktól nem tudják elhinni, hogy ők is részesei lehetnek a meghívásnak. Ezekkel kel megértetniük a szolgáknak, hogy a Gazda nem tréfál, amikor őket is hívja. A gazda szolgáinak a világban élő közömbös, Istennel nem törődő emberek számára is el kell vinniük az üzenetet. Meg kell győzni őket arról, hogy Isten mennyire szereti őket. Át kell adni a meghívást, hirdetni az evangéliumot!

Kérdések:

1. Milyen gondolkodást és viselkedését leplez le Jézus ezzel a példázattal.
2. Mi a probléma a meghívott vendégek kifogásaival?
3. Mindennél fontosabb-e nekünk az Isten országa?
4. Mi tudunk-e igazán örülni az Isten hívásának?
5. Mik azok a dolgok életünkben, amelyek visszatartanak minket Isten országától?
6. A mindennapi életük megoldatlan problémái miatt szembekerülhetünk mi is Istennel?
7. Milyennek ábrázolja Istent a példázatban Jézus?
8. Mit jelent a gazda "Kényszeríts bejönni!" felszólítása?
9. Mi elvisszük-e a Gazdánk üzenetét a világban élő emberekhez?