Fejléc

CSS Menu Div Css3Menu.com

A hamis mammon

Lukács 16:1-13.

Bevezetés a 16. fejezetéhez. Jézus példázatai az anyagi javakról.

Jézus igehirdetésében jelentős helyet foglal el az anyagi javak kérdése. Ugyanolyan komolyan veszi az embernek ezt a problémáját, mint az embert magát. Az anyagi javakhoz való viszony az emberiség számára az egyik alapvető kérdés. Nem véletlen, hogy ez kerül első helyre Jézus megkísértésében (Lk 4,3), és tanítványainak is hangsúlyozottan beszél Jézus az anyagi kérdésekről, amikor felkészíti őket feladataikra. (Lk 12, 13-34). Nyomatékosan figyelmeztet, hogy az anyagi javakat akkor használjuk helyesen, ha két irányba figyelünk: Istenre és embertársainkra. Ez a témája ennek a fejezetnek is, amelyben az anyagi javakat többször is hamis mammonnak nevezi.
Jézus nem az anyagi javak megvetésére tanít itt, hanem arra, hogy hamis mammonná válhatnak a számunkra az anyagi javak és megtéveszthetnek minket, ha őket tekintjük az élet egyetlen biztos alapjának. Ez a fejezet három példázatban hívja fel a figyelmünket erre a veszélyre. Szól egy a sáfárról, aki időben észrevette a veszélyt, a farizeusokról, akik azt gondolták, hogy Isten és a mammon szolgálatát egyesíteni lehet, és a gazdagról, aki későn kapott észbe.

Lk 16,1-8. A hamis gondok. Okosan tette!

Jézus a tanítványai felé fordul, de ott maradnak a farizeusok és írástudók is, akikhez az előző fejezetben szólt (Lk15,2). A tékozló fiú pazarló életmódja érintette az anyagi javakhoz való viszony kérdését is, ezért most Lukács ezt állítja középpontba.
Galileában nagy földbirtokok voltak idegen kézen, és ezeket önálló hatáskörrel felruházott intézők ún. "sáfárok" kezelték. Rendszeres számvitel és ellenőrzés nem volt. A példázatbeli sáfár ezzel élt vissza és tékozolta el a gazdája vagyonát.
A történet helyes magyarázatát akkor kapjuk meg, ha figyelembe vesszük, hogy ez nem példa, hanem példázat, amelynek nem minden vonása szolgál példaképül. Többször találkozunk Jézusnál ilyen meghökkentő hasonlatokkal, pl. amikor jövetelét betörőhöz hasonlítja, akkor is csak egy ponton van hasonlóság, abban, hogy kiszámíthatatlan időben jön (Lk 12,39). Jézus itt azt mondja, hogy a sáfár okosan tette, hogy az utolsó pillanatokban barátokat szerzett az anyagi javakkal. Rájött arra, hogy nem akkor biztosítja magát, ha megtartja, hanem ha másoknak is ad belőle.
"...mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai" (Lk 16,8). Jézus itt arra utal, hogy az emberek hit nélkül is észreveszik, hogy legjobban akkor használják anyagi javaikat, ha másokkal megosztják, ebben van okosságuk. Mennyivel inkább kell az ő követőinek, akik magukat a világosság fiainak mondják, szabaddá válniuk arra, hogy anyagi javaikat ne csak maguk javára, hanem egymás megsegítésére is használják.

Lk 16,9-13. A mammon trónfosztása

A mammon arám eredetű szó, jelentése a "bízni" igéből ered, vagyis a mammon az, amibe az ember a bizalmát veti. Ezt a szót olyan anyagi javak megnevezésére használták, amelyhez az ember igaztalan úton jutott hozzá, s aztán bálvánnyá tette, de amely be fogja csapni a benne bízót, mert nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ha azonban a mammont, vagyis az anyagi javakat nem célnak, hanem eszköznek tekintjük, akkor megfosszuk hatalmától, s hasznos eszközzé lesz Isten országa építésében. A mammon hatalma megtörik, amikor az ember nem akarja magának megtartani, hanem kész azt önként megosztani embertársaival. Jézus a mammon hamisságát leplezi le akkor is, amikor értékét kevésnek nevezi, mindahhoz képest, amit Isten az övéinek adni akar. Ezek az igék a hamis mammon teljes trónfosztását jelentik.
Lukács különböző forrásokból igesorozatot állít össze, amely a példázat mondanivalóját egészíti ki, és fűzi tovább. Valamennyiben az anyagi javakhoz való viszony áll középpontban, de egybevetve az üdvösség javaival. Az ige azt a felhívást mondja ki, amit már a hamis sáfár példázatából is leszűrhettünk: "... szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal" (Lk 16,9). Jézus tehát azt követeli az tőlünk, hogy az anyagi javakhoz való viszonyukat gondoljuk végig halálunk és az utolsó ítélet felől. Mert akkor csak az lesz javunkra, amit nem tartottunk meg magunknak.
A következő ige a hűséget hangsúlyozza a csekélyen és a sokon. A csekély a földi javakat, a sok az üdvösség javait jelenti, amelyeket Jézustól kapunk. Mindkettőre érvényes, hogy nem a miénk, csak ránk van bízva. A hűség azt jelenti, hogy nem tekintjük magunkénak, amit Istentől kaptunk, akár lelkiekben, akár anyagiakban, hanem az ő akarta szerint szolgálunk vele egymásnak. Az ige a kétféle sáfárságot szoros összefüggésbe hozza, és bármennyire is meglepőnek tűnik az anyagi javakkal való sáfárkodást teszi az első helyre. Aki nem tud Isten akarat szerint bánni az anyagi javakkal, az alkalmatlan Jézus szerint az evangélium szolgálatára. Az anyagi javakat idegen javaknak mondja az ige, mert azokat Isten átmenetileg bízza ránk. Ezzel szemben az örökkévaló javak a mieink, mert azok a földön is meg a menyben is a mieink, ha Isten megadta, akkor a halál sem veszi el tőlünk azokat. Ezért tehát az "idegen", tehát földi javakkal hűen kell gazdálkodnunk, hogy Isten ránk bízza a "miénket", az örökkévaló javakat.
Jézus végül élére állítja a kérdést: "Egy szolga sem szolgálhat két úrnak..." (Lk 16,13). Nem az anyagi javak állnak szemben Istennel, hanem a mammon, vagyis az anyagi javak szeretete és szolgálata áll szembe Isten szeretetével és szolgálatával. Aki az anyagi javakat szereti, és azok megszerzését teszi élete céljává, az nem tudja Istent szeretni és neki szolgálni. És fordítva is igaz, aki Istent szereti, az nem teheti céljává a vagyongyűjtést.

Kérdések:

1. Kinek mondja el Jézus ezt a példázatot és miért?
2. Miben lehetnek okosabbak Jézus szerint a világ fiai a világosság fiainál?
3. Mit jelent a "hamis mammonnal való" barátszerzés?
4. Mire figyelmeztet minket a sáfár elszámoltatása?
5. Mire akar tanítani Jézus a földi és a mennyei javakkal való sáfárkodás összehasonlításával?
6. Miért fontos s földi javakkal való hűséges sáfárkodás?
7. Mikor lesznek az anyagi javak hamis mammonná az életünkben?
8. Mikor történik meg a hamis mammon trónfosztása az életünkben?
9. Az anyagi javakat eszköznek vagy célnak tekintjük?
10. Mit ért Jézus a nekünk idegen javak és a mieink alatt?