Fejléc

CSS Menu Div Css3Menu.com

Jézus beszéde a tanítványok hitéről és szolgálatáról

Lukács 17:1-10

Lk 17:1-4. Hétszer

Jézus már az előző fejezet eleje óta beszél tanítványai előtt farizeusok és írástudók jelenlétében. Megmutatta neki, hogy aki nem Isten akarata szerint használja a földi javakat, az az evangélium szolgálatára sem alkalmas. Mert ezt a szolgálatot nem lehet félig Istennek félig a mammonnak szolgálva végezni (Lk 16,1-13). Most a tanítványai felé fordulva megmutatja, hogy aki mégis ilyen fél szívvel végzi a szolgálatát, az botránkoztat. A botránkozás a hittől való eltántorodást jelenti (Lk 7,23). Aki maga nem áll meg a hitben félszívűsége miatt, de azt a benyomást kelti mintha Krisztus tanítványa volna, az másokat eltántorít a hittől. A gyülekezet tagjait kicsiknek nevezi, akik rászorulnak nemcsak az evangélium hirdetésére, hanem a tanítványok példaadásra is (Mk 9,42). Jézus reálisan ítéli meg a helyzetet. Elkerülhetetlen, hogy eltántorodások ne történjenek, de jaj, annak, aki ezt okozza. A gyülekezet nem hibátlan emberek közössége. De Jézustól megtanulhatjuk, hogy helyreigazítással, megbocsátással küzdhetünk a bűnök elhatalmasodása ellen. A hétszeri megbocsátás általános szám, és megbocsátás korlátlan kötelezettségére emlékeztet, mert ez az a mérték, amellyel Isten is mér nekünk (Lk 6,36-38).

Lk 17:5-10. Mustármagnyi hit

A tanítványoknak meg kellett érteniük ezekből a követelményekből, hogy kevés hozzá a hitük. Az eredeti szöveg így is érethető: "Adj nekünk hitet!" Eszerint a tanítványok a hit teljes hiányát állapították volna meg magukban. Ez nem valószínű. A Jézus szavaiból arra lehet következtetni, hogy kicsinyhitűnek érezték magukat. Jézus a mustármagnyi hit és a tengerbe vetett vadfügefa hasonlatával válaszol. Mérhetetlen fokozás van Jézus szavaiban, hogy helyes irányba vigye gondolatainkat. A mustármagot a legkisebb magnak tekintették. Ennyi is elég a hitből és máris képes a vadfügefa átültetésére. Már a mustármagnyi hit is képes arra, amit az ember lehetetlennek képzel. Ez Jézus válasza a tanítványai kérdésére. Válasza másik részét példázatban mondja el. Hasonlatát a valóságos életből meríti.
Az akkori közfelfogás számára elképzelhetetlen volt, hogy egyszer a gazda kezdje szolgálni a szolgájának, vagy külön köszönetet mondjon azért mert megtette a dolgát. Ebből vonja le Jézus a következtetést a tanítványokra. Ha mindent teljesítenek, akkor is haszontalan szolgáknak kel tartaniuk. Jézustól olyan nagy bért: hitet, szeretetet, új életet kapnak, hogy szolgálatukkal nem tesznek semmi szívességet, hanem tartoznak egész életük és erejük bevetésével.
Jézus azt mondja, hogy a tanítványai tartozásukat róják le, amikor megteszik Jézus parancsait. Jézus minden parancsolatainak teljesítése esetén sem tettek többet, mint amivel tartoznak Jézusnak kimondhatatlan szeretetéért.

Kérdések:

1. Kiknek mondja Jézus el ezeket a dolgokat és mire figyelmezteti őket?
2. Mire utal Jézus a botránkoztatás kifejezéssel?
3. El lehet-e kerülni a botránkozás okozását?
4. Hogyan küzdhetünk a botránkoztatás ellen?
5. Mit kérnek a tanítványok Jézustól hitet?