Fejléc

CSS Menu Div Css3Menu.com

Isten országa és az Emberfia eljövetele

Lukács 17:20-37

Lk 17:20-21. - Közöttetek van!

Érthető a farizeusok kérdése isten országa eljövetelkének idejéről, mert a leprások meggyógyítása az utolsó idők jelének számított (Lk 17:11-19). Közel lehetett a pászka napja is, amelyre Jézus Jeruzsálembe igyekezett. A zsidó népet pedig amúgy is jellemezet a felfokozott messiás váradalom. Amikor Lukács papírra veti az evangéliumot, akkor viszont már a keresztyénséget foglalkoztatja ez a kérdés, mert az ősegyház Krisztus hamarosan bekövetkező visszatértében reménykedett.
Jézus először két negatív választ ad. Isten országa nem jön el megfigyelhetően és nem jön el úgy, hogy helyét meg lehetne mutatni. A "megfigyelés" szó itt egy szakkifejezés, amely az égi jelenségek megfigyelésére utal. Vagyis Isten országa eljövetelét nem jelzik előre különleges jelek. Ez azt jelenti, hogy nem politikai hatalom az Isten országa, amely egy népnek vagy egy országnak, esetleg az egyháznak az uralmát valósítja meg a világon. Nem lehet rámutatni Isten országára, hogy itt vagy ott van.
Jézus pozitív válasza még nehezebben érthető. A szöveg betűszerinti fordítása: "Isten országa bennetek van." Mondhatta-e ezt Jézus a farizeusoknak? Ha igen akkor arra kell gondolnunk, hogy a farizeusok naponta kétszer elmondták a hitvallást, és erre azt a kifejezést használták, hogy "felveszik Isten országának igáját". Több ízben láthattuk, hogy Jézus milyen nagy jelentőséget tulajdonít ennek a hitvallásnak a farizeusokkal folyatatott vitában (Lk 4:8-12, Lk 10:25-28). Ez a hitvallás magába foglalja a nagy parancsolat elejét. Az előző fejezetben is erre tette Jézus a hangsúlyt, hogy a farizeusok ismerik Isten akaratát, csak le kell vonniuk belőle a következtetést (Lk 16:29).
Jézus tehát azt mondja válaszul a farizeusoknak, hogy amikor hitvallást tesznek Istenről, akkor már szájukon és bennük van Isten országa, csak nem veszik komolyan.
A másik lehetőség, hogy a szöveget így fordítjuk: "Isten országa köztetek van." Ebben az esetben úgy kell értenünk, hogy Jézus személyében van jelen közöttünk az Isten országa. De ebben az esetben is kétféleképpen jön el: már eljött Jézus személyében, és újra eljön az idők végén dicsőségben.

Lk 17:22-25. - Ne fussatok utána!

Jézus itt az Emberfia napjáról kezd el beszélni, ami a jövőben fog eljönni. A közbeeső időben a tanítványok nem láthatják őt, s ez súlyos megpróbáltatás a hitük számára. Ezért kívánják látni az Emberfia napját, a visszatérő Jézus dicsőségét: Jézus szerint azonban a tanítványoknak azzal kell számolniuk, hogy ez a kívánságuk nem teljesül azonnal. Annál nagyobb a veszélye annak, hogy áldozatul esnek hamis reménységeknek. Az első században sokan áldozatul estek olyan híreszteléseknek, amelyek a messiás megjelenéséről szóltak, mert felkelések robbantak ki belőle. Jézus arra inti a tanítványait, hogy ne fussanak utána ilyen híreknek, mert az Emberfia úgy jön el, mint a villám. Egyszerre láthatóvá vélik mindenütt. De mindezt megelőzi az Emberfia szenvedése.

Lk 17:26-30. - Addig a napig

Jézus két bibliai eseménnyel világítja meg az Emberfia lejövetelének kiszámíthatatlanságát. Újra arra teszi a hangsúlyt, hogy addig a napig semmiféle jele nem lesz eljövetelének. Noé és Lót idején is mindenki végezte a maga dolgát és élte életét a magszokott rend szerint, semmi jel nem mutatott az özönvízre, vagy a tűzesőre. Hirtelen szakadt az emberekre az ítélet (1Móz 6-7, 1Móz 18-19). Ugyanígy tovább folyik az élet normális rendje az Emberfia megjelenésének napjáig.
Az időpont találgatása mögött mindig az a feltevés áll, hogy majd felkészülünk rá, és addig biztonságba vagyunk. Jézus ezzel szemben arra figyelmeztet, hogy az időpont bizonytalansága az állandó készenlétet teszi szükségessé.

Lk 17:31-37. - Azon a napon

Jézus végül néhány megdöbbentő példával szemlélteti az ítéletet, amely az emberfia megjelenésével végbemegy. Aki az emberfia megjelenésekor is a maga javait menti, annak szíve az anyagi javakhoz nőtt, két úrnak akar szolgálni, ezért elveszik (Lk16:13). Alaptörvénye ez az ember életének: ha maga körül forog világa, akkor elveszti önmagát (Lk 9:23-25).
Végül arról beszél Jézus, hogy az ítélet éles választóvonalat húz az emberek közé, még a legszűkebb közösségekbe, a családba és a munkatársak közé is. Az ítéletre visszatérő Emberfia előtt személyes és egyéni felelősségre vonás van.
Szavait Jézus egy nehezen érthető hasonlattal zárja le: "Ahol a tetem, ott a saskeselyűk is összeverődnek". Az egyik értelmezési lehetőség az, hogy azokra utal, akik elhagyattak és a vesztő helyre jutottak, vagyis ahol a saskeselyűk gyülekeznek. A másik lehetőség, hogy az ítélet helyére utal, vagyis az ítélet olyan nyilvánvaló lesz, hogy bárki rátalál.
Isten országa és Jézus eljövetele kérdésénél nem hely és idő a legfontosabb, hanem egyedül az, hogy mindig készen legyünk rá, és a számadás tudtával éljünk ebben a világban.

Kérdések:

1. Mivel magyarázható a farizeusok kérdése?
2. Milyen negatív válaszokat ad Jézus az Isten országa eljövetelével kapcsolatban?
3. Mi Jézus pozitív válasza az Isten országa eljövetelével kapcsolatban?
4. Hogyan kell értenünk azt, hogy: "Isten országa bennetek van"?
5. Hogyan kell értenünk azt, hogy: "Isten országa köztetek van"?
6. Mit mond el Jézus az "Emberfia napjáról"?
7. Mire figyelmezet Jézus a két bibliai történet elmondásával?
8. Jézus visszajövetele időpontjának találgatása milyen lelkületre vall?
9. A visszajövetel kiszámíthatatlansága mire késztet minket?
10. Hogyan szemlélteti Jézus az ítéletet?
11. Mi Jézus válasza a farizeusok "mikor" kérdésére?
12. Mi Jézus válasza a tanítványok "hol" kérdésére?