Fejléc

CSS Menu Div Css3Menu.com

Belépés Isten országába

Lukács 18:15-34

Bevezetés:

Míg az előző szakasz (Lk 17,11-18,14) a Király és jövőbeli országának eljövetelével foglalkozott, addig ez a szakasz (Lk 18,15-19,28) az országba való bejutás kérdését tárgyalja. Itt ugyanúgy, mint a Lk 17,20-37-ben, gondolnunk kell egyrészt Krisztus uralkodásának jelenlegi (még nem látható) fázisára és annak jövőbeli látható megnyilvánulására. Mert, ha részesei szeretnénk lenni Isten eljövendő (látható) országának, akkor már most Isten országa (ma még láthatatlan) mellett kell döntenünk és be kell oda lépnünk. Így először két történet tárul elénk, amelyek kifejezetten az országba való bejutás feltételeivel foglalkoznak.

Lk 18,15-17. - Jézus megáldja a gyermekeket (Ilyeneké Isten országa!)

A Lk 17,20-21-ben a farizeusoknak, akik az eljövendő királyság dicsőségének és hatalmának meglátására törekedtek nem sikerült felismerni magát a Királyt, aki előttük áll. Nyilvánvalóan nem látták elég nagynak. Most a tanítványok ezzel ellentétes tévedésbe esnek. Néhány anya elhozza gyermekét Jézushoz, hogy megáldja őket, de tanítványok megdorgálják a közeledőket. Nyílván úgy gondolták, hogy a kisgyermekek nem elég fontosak, vagy nagyok Krisztus előtt, hogy ídőt és fáradságot fordítson rájuk, de Urunk helyreigazítja őket: "mert ilyeneké az Isten országa." (Lk 18,16). Egy kicsi gyermek elfogadja ételét, szüleinek szeretetét és védelmét, mert neki az jár, anélkül, hogy azon gondolkodnék, hogy megérdemli-e, vagy vajon eléggé fontos-e hogy kiérdemelje ezt a bánásmódot. Így kell mindnyájunknak elfogadni Isten országát, és belépni abba.
Jézus azt hirdeti, hogy Isten országával, Isten szeretete jön közel, amely az embert megmenti és újjá teremti. Ezt csak elfogadni lehet, mint ahogyan a gyermek elfogadja szeretetet. Az elfogadásnak nem feltételei vannak, hanem következményei. Jézus ezzel ellenkezőjét mondja annak, amit a rabbinizmus tanít. Számukra azért problematikus a gyermek részvétele isten országában, mert a gyermekek nem ismerik és nem tarthatják meg a törvényt. A rabbinizmus mindenképpen azt az emberi feltételt kereste, amely alapján bemehet az ember Isten országába. Jézus a gyermekek példáján mutatja meg, hogy Isten országánál nem az emberi teljesítményről, hanem Isten szeretetéről van szó, amellyel azokat keresi, akik kicsinyek, megalázottak, elesettek és saját lehetőségeik végére jutottak. Isten szeretete és irgalma nincs feltételekhez kötve.

Lk 18,18-26. - A gazdag ifjú (Ki üdvözülhet?)

Lukács itt az ellentétes párhuzam elvét alkalmazza, amikor a gyerekek evangéliuma mellé teszi a gazdag ember történetét. Mindkettőben a fő kérdés, hogy ki mehet be Isten országába. De amíg a gyerekek evangéliuma isten ingyen ajándékának mondja Isten országát, addig ebben a történetben az isten országába való bemenetel akadályairól beszél. Ilyen az Isten. Akinek nincs mit adnia, azt megajándékozza, és akik teljesítményre hivatkoznak, azokat kemény döntés elé állítja.
Ez a történet arra tanít, hogy a király és országa mindennél fontosabb, és ha nem úgy gondoljuk, hogy az a legfontosabb, aligha lépünk be az országba. A gazdag ifjú története4 a klasszikus példája ennek az elvnek. Minthogy gazdag volt, feltehetően élvezet az életet ebben a világban, és arra gondolt, hogy jó lenne éppen ilyen jóé eltölteni az örök életet az eljövendő világban is. Mindig meg tudta fizetni azt ami az övé lett ebben az életben, s elgondolása szerint teljesen készen állt arra, hogy fizessen az örök életért Isten országába: "...mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" (Lk18,18). Valójában szánalmasan alábecsülte mind a Királyt, mind az országát.
A gazdag ifjú a "jó Mester" udvarias megszólítással közeledett Krisztushoz, de valójában nem értette ennek a megszólításnak az igazi jelentőségét. A "jó Mester" kifejezés nála puszta udvariassági forma volt. Jézus ezt leplezi le, amikor szigorúan megállítja ezt a fiatalembert. Ha Jézust valóban a "jó Mesternek" tartaná, akkor ennek az ifjúnak mindent készségesen meg kellett volna tennie, mait mond kérdezés nélkül. Képtelenség bemenetelt kérni a királyságba úgy, hogy rögtön a kezdet kezdetén elutasítjuk. A gazdag ifjú nem volt felkészülve, hogy valóban meg is tegyen azt, amit a Király mond neki.
Ne feledjük, a gazdag ifjú azért jött Jézushoz, hogy megkérdezze, mit kell tennie, hogy elnyerje az örök életet. Krisztus elmondta neki, hogy kaphat nem csak az örök életet, hanem kincset is a menyben. De amikor rájött, hogy választania kell a menyben levő kincs és a tekintélyes földi javak, akkor úgy döntött, hogy számára a földi javak az értékesebbek.

Lk 18,28-30. - A tanítványok jutalma (Sokszorosát kapja!)

Amikor Péter látta, hogy a gazdag embert fogva tartotta a gazdagság csapdája, indíttatva érezte magát, hogy Krisztus figyelmébe ajánlja, hogy ő és apostoltársai mindent elhagytak, azért, hogy kövessék őt. (LK 18,28). Péter társai nevében emlékezteti Jézust arra, hogy mindenüket elhagyták érte. A gazdag ember negatív döntésével szembeállítja azt az áldozatot, amit ők hoztak. Jézus nem utasítja el Péter szavait, de helyreigazítja, hogy ők sokszorosát kapják annak, amit elhagytak, már ebben az életben is.. Jézus mellet megvolt a megélhetésük, hiányt nem szenvedtek. Még családtagjaikat is visszakapták, amikor a jézusban való hitre jutottak. Mindezen kívül pedig övék az örök élet.
Jézus arra mutat rá, hogy minden tanítványt bőségesen kárpótolnak minden veszteségért, amit Isten országáért szenvedhetett.

Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról (Íme, felmegyünk Jeruzsálembe!)

Valamivel később Jézus magához vette az apostolokat és részletesen eléjük tárta azokat a szenvedéseket, amelyek az út végén őt várják és, hogy a szenvedések után hogyan fog bekövetkezni a feltámadás. A tanítványok azonban ekkor még semmit nem értettek meg Jézus szavaiból, "ez a beszéd rejtve maradt előlük".

Kérdések:

1. A két történet által mire akar minket Jézus tanítani?
2. Miért akarták elküldeni a tanítványok a kisgyerekeket Jézustól?
3. Mit mond el Jézus a kisgyermekek példájával figyelmeztetni?
4. Hogyan gondolkodik az Isten országába való bejutásról a gazdag ifjú?
5. Hogyan gondolkodtak az Isten országába való bejutásról a farizeusok?
6. Mit mond Jézus az Isten országába való bejutásról?
7. Milyen akadályai lehetnek az Isten országába való bejutásnak?
8. Miért utasítja vissza Jézus a "Jó Mester" megszólítást?
9. Mire figyelmeztet a gazdag ifjú esete minket?
10. Mire hivatkozik Péter az Isten országába való bejutással kapcsolatban?
11. Miben igazítja helyre Jézus Pétert?
12. Miért nem értették Jézus szavait a tanítványok?