Fejléc

CSS Menu Div Css3Menu.com

Az Úr visszatérése

Lukács 19:11-27

Bevezető:

Az előzőekben olvasott igerészekben arról halottunk, hogyan lelhet bejutni az Isten országába. A Lukács 18,15-19,28-ig tart ez nagyobb egység ahol a fő téma az Isten országába való belépés. . Láthattuk azt, hogy ez egyedül a Megváltóba vetett személyes hit alapján lehetséges. A mai igerészünkkel tehát ennek a nagyobb egységnek is a végére érünk. Ebben az utolsó részletben arról szól nekünk Lukács evangélista, hogy mit jelent belépni majd az eljövendő látható országba, az Úr Jézus Krisztus eljövetelekor. Örök életet fog jelenteni minden igaz hívő számára (Lk 18:30), de ennél többet is. Ezek közül a példázatok közül sok tartalmaz magától értetődő allegóriát Krisztus menybemeneteléről és visszatéréséről, amikor ennek a világnak az uralma véglegesen és teljesen az Ő hatalma alá kerül (Jel 11,15-18). Ha az allegóriát nem tévesztjük össze azzal, amit ábrázol, akkor megértjük, hogy ez a példázat is világosan arra tanít minket, hogy amikor az Úr visszatér uralkodni, népe vele együtt fog uralkodni (2Tim 2:12, Jel 2:26-27). Mit jelent majd akkor az uralkodás? Részesedést jelent az uralkodó dicsőségéből. Itt azonban a példázat számos rendkívül fontos elvre tanít minket.
Először is a gyakorlati felelősség nagysága, amivel ténylegesen megbízzák az egyes hívő embert az eljövendő országban, részben attól függ majd, hogy a hívő milyen hűségesen használta fel és mennyire bontakoztatta ki azokat az erőforrásokat, amelyeket az Úr bízott rá távolléte alatt.
Másodszor Az, az Úr erőforrásaiból mindegyik szolgájára rábízott valamennyit, a példázatban szereplő tízes szám feltételezhetően képletes szám.
Harmadszor, visszatértekor minden szolgáját magához hívatja, hogy beszámoljanak, miképp jártak el megbízatásukban. A hűségeseket megjutalmazza, és a jutalom további kötelezettség és nagyobb munkára adott megbízás lesz, és az öröm, hogy részt vehet a Messiással való együtt uralkodásban.

Luk 19:11-27. - A minák (Jézus példázata a kiosztott pénzről)

Lukács a bevezető mondattal sokoldalúan vázolja azt a helyzetet, amelyre a kiosztott pénzről szóló példázatot alkalmazza. Jézus még mindig Zákeus házában van, útban Jeruzsálem felé. Hallgatták a tanítványok és a házbelieken kívül azok, akik zúgolódtak ellen, mert bűnös emberhez tért be. Jézus szavaiból azt érthették meg, hogy megjelent az üdvösség Zákeus házában. Ebből ara következtethettek, hogy most meg fog jelenni isten országa. Valószínűvé tette ezt, hogy Jézus nagy sokaság élén ment Jeruzsálembe. Jézus példázata a zúgolódóknak, a tanítványoknak és a hamis reménységgel eltelteknek egyszerre szól.
A király motívumot beleszőve a példázatba Jézus mindenekelőtt azokat akarja észre téríteni, akik zúgolódnak Jézus ellen (Lk 19,7). De azt is kimondja, hogy most nem jön el az Isten országa úgy, ahogyan gondolják. Jézus "királyságát" nem Jeruzsálemben, hanem "távoli országban" kapja és onnan tér vissza. Jézus feltámadása és menybemenetel után olyan időszak következik, amelyben a tanítványok és utódaik végzik azt a szolgálatot, amelyet Jézus rájuk bízott. Most már tehát a példázat a tanítványok felé fordul, amikor a pénz kiosztásáról beszél.
Lukács evangéliuma leírásában tíz szolga kap tíz minát. Itt több szolgáról van szó, mint Máténál, az összeg viszont lényegesen kevesebb, és azt egyenlően kapják. (mina = ezüstpénz = értéke körülbelül 100 napszám / tálemtum = 60 mina). Itt azt a megbízást kapják, hogy kamatoztassák a pénzt (pragmateuo = pénz és áruüzlettel foglalkozik, vállalkozásba fog). Egyforma indulás után eltérő az eredmény. A példázat hármat mutat be. Az első megsokszorozta a kapott pénzt, és ez a jó földbe esett mag megszaporodására emlékeztet. A gazda megdicséri, hogy csekélyen volt hű, ezért nagyobb szolgálatot bíznak rá. A második szolga fél annyi eredménnyel fél akkora megbízást kap dicséret nélkül. A király figyelembe veszi az eredményt, de nem döntő a szolga sorsára nézve. A harmadik elrejtette a pénzt és azt most visszaadja. Máténál elásta, lukácsnál mindig magával hordta kendőjében. Magatartását azzal magyarázza, hogy a gazdáját úgy ismerte, aki mint keménykezű adóbehajtó, ha lehet, többet szed be, mint amennyi jár. Ezért szigorúan ahhoz tartja magát a szolga, hogy azt adja vissza, amit kapott. A király nem fogadja el, hogy a szolga ilyennek ítéli meg őt, de ha ilyennek látja, akkor még inkább kellet volna arra törekednie, hogy eredményt mutasson fel. A király azzal veteti el a szolgától az egy minát, amit Jézus szájából már halottunk: "Akinek nincs, attól, amije van az is levétetik". (Lk 8,18). Lukácsnál nem vetik ki a szolgát, de nem is bíznak rá semmit.
Jézus a harmadik szolga estében azokra céloz, akik félreismerték őt, nem értik meg szeretetét, hanem szigorú bírónak tekintik, és ezért ők maguk is törvényesedésbe esnek. Az ilyen emberek nem alkalmasak az evangélium szolgálatára. A példázat a harmadik szolgánál éri el a csúcspontját, de a példát nem ez, hanem a másik kettő adja. Jézus azt akarja, hogy kamatostól kapja vissza azt, amit a tanítványoknak és az egyháznak adott. Jézus azzal a reménységgel meg fel Jeruzsálembe, hogy a megdicsőülése után sem áll le a munka, amelyet elkezdett, hanem tanítványai és egyháza tovább kamatoztatja az ő szeretetét.

Kérdések:

1. Milyen kapcsolódik ez a példázat ez előzőekben elmondottakhoz?
2. Milyen alkalomból mondja el Jézus ezt a példázatot?
3. Milyen gondolat merült fel az emberekben Jézus csodáit látva az Isten országával kapcsolatban?
4. Kinek mondja Jézus ezt a példázatot?
5. Mit tudunk meg az első és a második szolgáról?
6. Miben különbözik a harmadik szolga?
7. Mivel vádolja a harmadik szolga az urát?
8. Mit válaszol a gazda a harmadik szolga vádjaira?