Fejléc

CSS Menu Div Css3Menu.com

Jézus és a politikai hatalom kérdése

Lukács 20:20-21:4

Bevezetés: 5. szakasz: Jézus belép dicsőségébe

I.
1. Jeruzsálem és a Jézus első bevonulása (19,28-48)
2. Jézus és a vallási hatalom kérdése (20,1-19)
3. Jézus és a politikai hatalom kérdése (20,20-21,4)
4. Jeruzsálem és Jézus második bevonulása (21,5-38)

II.
1. Jézus Jeruzsálemben eszik: szenvedésének szimbólumai (22,1-38)
2. Jézust letartóztatja és kihallgatja a vallási hatalom (22,39-71)
3. Jézust elítéli és keresztre feszíti a politikai hatalom (23,1-56)
4. Jézus Jeruzsálemben eszik: feltámadásának bizonyítéka (23,56-24,53)

Jézus és a politikai hatalom kérdése (20:20-21:4)

Lukács 20,20-26. - Jézust kérdezik

A második tételben Lukács bemutatta, mit jelente4tt Krisztus királyságra vonatkozó igénye a judaizmusban létrehozott vallási tekintély szempontjából, és hogy a vezetők miért utasították vissza igényeit.
Most a harmadik tételjelentős részében azzal foglalkozik, hogy bemutassa, mit jelentett az akkor politikai hatalmak szempontjából Krisztusnak az az állítása, hogy Ő a Király. Lukács elmondja, hogy mit tettek a zsidó hatóságok, amikor rájöttek, hogy nem tudják megtörni Krisztus népszerűségét vallási és szellemi tekintélyének aláaknázásával: úgy döntöttek, hogy politikai síkon csalják csapdába és úgy pusztítják el.
A rómaiaknak fizetendő kötelező adó érthetően sok zsidót fájdalmasan érintett. Némelyekből a bosszúságot egyszerű gazdasági szempontok, másokból a nacionalista érzelmek váltották ki. A vallási és nacionalista szélsőségesek pedig még tovább mentek és azt tartották, hogy a rómaiaknak való adófizetés Isten elleni bűn, mivel rossz helyre kerülnek azok a jövedelmek, amelyek jog szerint Istent illetik meg. Az ószövetségi próféták szavai alapján pedig élt az a reménység, hogy amikor a Messiás eljön Isten teljes szabadulást ad Izraelnek a pogányok uralma alól. E gondolkodás alapján annak, aki messiási igényekkel lép fel, vallási kötelessége lenne megtagadni az adófizetést a rómaiaknak. A vallási vezetők ebben a kérdésben rendkívül óvatosan nyilatkoztak, hiszen nyilvánvaló volt, hogy hivatalukat a rómaiak kegyéből és jóvoltából tarthatták meg és ezért riadtan és ellenségesen kezeltek minden vallási mozgalmat, mely nyugtalanította a rómaiakat és így közvetlen fenyegetést jelentett papi hatalmukra és jövedelmükre.
A vallási vezetők a Jézushoz intézett kérésüket úgy agyalták ki, hogy Jézust dilemma elé állítsák. Ha Jézus azt feleli, hogy helyes dolog adót fizetni a császárnak, ezzel elidegenítik tőle a tömegeket, és vallási vezetőként vége lenne. Ha pedig azt mondja, hogy meg kell tagadni az adófizetést, akkor feljelenthetik a római helytartónál, aki politikai felforgatásért kivégeztetné.
Jézus egy dénárt kérve kérdezőivel mondatja ki, hogy a pénzdarabon levő kép és falirat a császáré, utána pedig megahatározza az alapelvet: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené."
Az adófizetés céljára vert ezüstpénz, a dénár volt, amelyem rajta volt a császár képe és felirata: Tiberius császár, az isteni Augustus fia, fenséges." Érvényes és elismert rend volt az, hogy egy uralkodó hatósága addig terjed ki, ameddig pénzét érvényesnek tekintették. Ha a császár érméjét forgatják és használják a kérdezők, akkor ezzel máris elismerték fennhatóságát. A pénz használata mutatja, hogy mindennapi életükben és az egész országot behálózó kereskedelmükkel részesei és haszonélvezői a Római Birodalom közlekedési, gazdaság és jogi rendjének. Következésképpen természetes, hogy meg kell fizetniük a császárnak azt, ami a császáré.
A messiási módszerek és stratégiák félreértése volt azt várni Jézustól, mint Messiástól, hogy követőivel megkísérelje helyreállítani Izrael teokratikus államának régi eszményképét a polgári engedetlenség polit8ikai programjának szervezésével, vagy nyílt háborúval a pogány megszállók ellen.
Mi volt tehát Krisztus időrendje királyi uralmának felállításával kapcsolatban? Milyenek voltak a módszerei? Milyen volt királyságának természete? Ezekre a kérdésekre a következő részletek adnak választ.

Lukács 20,27-44. - A Messiás feltámadása és megkoronázása

A főpapok és a vallási vezetők egy része a sadduceusok táborából került ki. A farizeusokkal ellentétben a sadduceusok nem hittek a feltámadásban és most megpróbálják be is bizonyítani, a szentírás ésszerű, gyakorlati parancsainak fényében, hogy a feltámadás egész elképzelése képtelenség. Érvelésüket alátámasztandó felvetették egy asszonynak az esetét, akinek meghalta férje anélkül, hogy fiút és örököst támasztott volna. A törvény szerint az elhunyt testvérének kellet feleségül vennie az özvegyet, és fiút támasztania, akit aztán úgy tekintettek, mint az elhunyt fiát és örökösét.
Krisztus válaszában leleplezi, hogy a sadduceusok ellenvetése két hamis feltételezésen alapszik. Az első az, hogy a körülmények a feltámadás utáni világban egyszerűen ennek az életnek a folytatását jelentik, és azért azok a házassági kapcsolatok, amelyeket az emberek itt a földön megkötöttek, ott folytatódni fognak. Ez természetesen nem így van. A feltámadáskor a megváltottak két szempontból az angyalokhoz lesznek hasonlóvá: sosem fognak meghalni, és nem fognak házasodni.
A másik hibás feltételezés a másik végletet jelenti. Azt állítja, hogy az Isten és az emberek között kialakult közösség csak ideiglenes, erre az életre szól. Ez azonban nem így van. Minthogy Isten örökkévaló, azok a kapcsolatok, amelyeket Ő alakít ki, örökkévalók. Századokkal az után, hogy Ábrahám, Iszák és Jákob élt, Isten úgy jelentette ki magát Mózesnek - amint Krisztus rámutatott -, mint Ábrahám Istene, Izsák istene és Jákob Istene. A feltámadás Isten jelleméből és természetéből fakadó szükségszerűség.
Miután Jézus minden kérdésre úgy válaszolt, hogy nem tudták szaván fogni, elnémultak kérdezői. Krisztus azonban nem volt hajlandó annyiban hagyni a dolgot, hanem ellentámadásba ment át, és most Ő idézet egy szakaszt az Ószövetségből. Jézus megmutatja, hogy az írástudók tudománya épp a leglényegesebb ponton hiányos, mert nem tudnak választ adni arra, hogy hogyan lehet a messiás Dávidnak Fia és Ura. Hiányos a tudományuk, de Jézus a következőkben arra is rámutat, hogy etikájuk és magatartásuk is megkérdőjelezhető.

Luk 20,45-21,4. A templomi ajándékok értékelése

A szakaszban Jézus a farizeusok és az írástudók három súlyos hibáját leplezi le: becsvágyukat, nyereségvágyukat és képmutatásukat. Mindezeket pedig vallásos gondolatokkal leplezik. Tanítványait óvja tőlük, mert őket is fenyegeti a veszély, hogy a hit és a szeretet hiányát kegyességük látszatával pótolják. Mint ellenkép kerül az írástudók mellé az a szegény asszony, aki mindenét oda adta. Szemléltető példája ez annak, mait Jézus tanítványainak mondott az anyagi javakhoz való viszonyukról (Luk 12,15-31). Aki Istent teljes szívével szereti, az felszabadul arra, hogy javait isten iránti hálával élvezze, és önzetlenül odaáldozni is tudja.
A 19,45-46-ban Krisztus szemrehányást tett a papoknak, mert a templomot rablók barlangjává tették. Most hasonló visszaélés miatt tesz szemrehányást az írástudóknak, akik a Szentírás magyarázatának szakértői voltak (20,46-47).
Kitűnik, hogy az akkori judaizmust súlyosan eltorzította a korrupció, ugyanúgy, ahogyan a későbbi századokban olyan nagy botránkoztatásnak bizonyult ugyanez a keresztyénségnél is.
Megfigyelhetjük, hogy Jézus kritikája - amellyel Izrael templomi istentiszteletét illette - összefügg azzal a politikai kérdéssel, amellyel ez a 3. tételünk kezdődött. A vallási vezetők és az arisztokrácia állítólag attól félt, hogy ha hagyják, hogy Jézus folytassa messiási igényeinek hirdetését, ez politikai népfelkeléshez vezethet, és a rómaiak megtorlásul lerombolják mind Jeruzsálem városát, mind pedig a templomot (Jn11,47-53).
Lukács evangélista itt a 3. tételben bebizonyította, hogy Krisztus messiási igényei nem irányultak sem a római császár, sem a zsidó templom ellen. Ami a templom pusztulását elkerülhetetlenné tette, az először is Izrael istentiszteletének megromlása a vallási vezetők kezén, másodszor a Messiás kiadatására szervezett összeesküvésük volt. Valóban sikerült elérniük, hogy a rómaiak kivégezzék Jézust, egy nemzedékkel később ugyanezek a rómaiak fogják könyörtelenül lerombolni templomukat.

Kérdések:

1. Hogyan kapcsolódnak az itt leírtak az előzőekben elmondottakhoz?
2. Ezúttal mi a vallási vezetők célja?
3. A császárnak való adófizetés miért volt olyan fontos és kritikus kérdés?
4. Hogyan viszonyultak a vallási vezetők a római hatalomhoz?
5. Milyen szándék áll a Jézusnak feltett kérdés mögött?
6. Mire mutat rá Jézus válaszában?
7. Mi jellemezte a sadduceusok gondolkodását?
8. Hogyan akarják Jézus tanítását megcáfolni a sadduceusok?
9. Mi Jézus válasza a sadduceusok felvetésére?
10. Hogyan hozza zavarba Jézus az írástudókat?
11. Milyen szemrehányást tesz Jézus az írástudóknak?
12. Mi jellemezte Jézus korának vallási vezetőit?
13. Mit leplez le Jézus az anyagi javakkal kérdésével kapcsolatban a farizeusok életében?
14. Mi volt Jézus válasza a politikai hatalom vádjaira?