Fejléc

CSS Menu Div Css3Menu.com

Jeruzsálem és Jézus második bevonulása

Lukács 21,5-38

Bevezetés: 5. szakasz: Jézus belép dicsőségébe

I. Jézus Jeruzsálemben
1. Jeruzsálem és a Jézus első bevonulása (19,28-48)
2. Jézus és a vallási hatalom kérdése (20,1-19)
3. Jézus és a politikai hatalom kérdése (20,20-21,4)
4. Jeruzsálem és Jézus második bevonulása (21,5-38)

II. Jézus szenvedése, halála és feltámadása
1. Jézus Jeruzsálemben eszik: szenvedésének szimbólumai (22,1-38)
2. Jézust letartóztatja és kihallgatja a vallási hatalom (22,39-71)
3. Jézust elítéli és keresztre feszíti a politikai hatalom (23,1-56)
4. Jézus Jeruzsálemben eszik: feltámadásának bizonyítéka (23,56-24,53)

Az 1. tétel világosan érzékeltette már az elején, hogy amikor Krisztus hivatalosan Jeruzsálembe érkezett (szertartásosan szamárháton ülve, mint Sion Királya), nem voltak illúziói azzal kapcsolatban, hogy mi történik majd ott. Tudta, hogy Jeruzsálem el fogja vetni mind Őt, mind üdvözítését (Lk 19,41-44). Amint a városba bevonult, a bajok fő központjába, a templomba ment, ahol megrontották Isten tiszteletét (Lk 19,45-46), és attól kezdve, amint a 2. és 3. tétel részletesen kifejtette, Izrael vallási elhatározták, hogy elpusztítják Őt. Ilyen körülmények között nem lehetett Krisztusnak olyan gondolata, hogy Sion szabadítójaként lépjen fel, aki megszabadítja Jeruzsálemet a pogány uralomtól. Az ószövetségi nagy próféták is azt hirdették, hogy Isten maga fosztotta meg Izraelt politikai függetlenségétől bűnei miatt Krisztusnak nyilvánvalóan nem állt szándékában Izraelt a pogány uralom alól megszabadítani, mivel Izrael még nem bánta meg a bűneit, és sőt éppen arra készült, hogy a szőlőültetvény tulajdonosának Fiét meggyilkolja. Dániel próféciája pedig arról szól, hogy Istennek Jeruzsálem helyreállítására vonatkozó ígéretei nem teljesednek be addig, amíg Izrael makacsul megmarad bűneiben és a messiásnak az elvetésében. A 3. tételben maga Jézus mondja Izraelnek, hogy folytassák az adófizetést a pogányoknak, mert a pogány uralomnak meghatározhatatlan ideig folytatódnia kell.
Elérkeztünk a 4. tételhez, és még súlyosabb dolgokat fogunk hallani. Izrael nemcsak továbbra is pogány uralom alatt marad, hanem a Messiás megölése után a templomot, vagyis Izraelnek a messiás és isten elleni lázadásának központját halomra fogják dönteni és Jeruzsálem városát elpusztítják a pogányok. De a 4. tételben azt is megerősíti Jézus, hogy Dániel próféciája szerint végül Jeruzsálem megváltása is bekövetkezik, amikor az Emberfia eljön a felhőben hatalommal és nagy dicsőséggel (Lk 21,27-28).

5. tétel: Jeruzsálem és Jézus második bevonulása (21,5-38)

Luk 21,5-19. - A hamis messiások eljövetele

Elfogadva a templom közelgő lerombolásának súlyos tényét, és Jeruzsálem jövőbeli megváltásának dicsőséges kilátását Krisztus második eljövetelekor, a fő kérdés, amellyel a 4. tétel részletesen foglalkozik, azoknak az eseményeknek a sorozata, amelyek ehhez a két nagyjelentőségű történéshez vezetnek.
A tanítványokat Krisztus először is a sok hamis messiásra figyelmeztette, akik majd jönnek és teljesen hamis bizonyítékok alapján hirdetik a vég fenyegető közelségét (Lk 21,8).
Másodsorban a tanítványoknak meg kell érteniük, hogy Jeruzsálem pusztulása sokkal előbb bekövetkezik, mint Jézus második eljövetele és a vég (Lk 21,24-27). De tudniuk kell azt is, hogy lesz még egy rövid időszak Krisztus halála után, de még Jeruzsálem és a templom pusztulása előtt, amikor Izrael még egy lehetőséget kap a megtérésre. Ez az időszak az őskeresztén egyház bizonyságtételének időszaka, amelyben Isten új és rendkívüli bizonyítékokkal erősíti meg az egyház bizonyságtételét, az egyház pedig a súlyos és embertelen üldözések ellenére is megmarad. Izrael ily módon hatalmas bizonyítékot kap arra nézve, hogy tévedtek Jézus keresztre feszítésében, egy részük megtér, a többieknek pedig nem lesz többé semmi mentségük sem alapjuk a panaszkodásra, amikor Isten végül is megengedi, hogy mind városukat, mind templomukat elpusztítsák.

Luk 21,20-33. - Jeruzsálem pusztulása és megváltása

Az ApCsel-ből tudjuk, hogy néhány ezer zsidó élte ennek a kegyelmi időszaknak a lehetőségével, amelyet a bűnbánatra kaptak, de a nemzet hivatalosan kitartott Jézus elvetése mellett. Krisztus ezt előre látta, úgy ahogy azt már Dániel próféta is megírta (Dán 9,26).
Krisztus tehát rámutat arra, hogy Jeruzsálem számára a bűnbánatra adott idő egyszer véget ér, és bekövetkezik a város elpusztítása (Lk 21,20-22). Amikor a tanítványok meglátják majd a pogány hadsereget közeledni, el kell hagyniuk a várost. Nem szabad valami csodában vagy isteni beavatkozásban reménykedniük. A templomot természetesen lerombolják, évszázados bizonyságtétele Istenről eltöröltetik (Lk 21,5-6). Mert amikor annak főpapjai az Atya szeretet fiát és megölték, Istennek nem áll szándékában többé, hogy a templomuk korlátlanul fennmaradjon. Egy olyan vallás, amely hivatalosan tagadja, hogy Jézus Isten Fia, "azé nem lehet az Atya sem" (1Jn 2,23).
Jeruzsálem elpusztítását Isten a pogányokra bízta, ahogy korábbi századokban az asszírokra (Ézs 10,5), de nem a keresztyénekre (!) A középkori vagy modernkori antiszemitizmus ezért egyértelműen ördögi és sátáni eredetűnek tekinthető és nem egyeztethető össze isten akaratával.
Az isteni kegyelem azonban határt szabott a Jeruzsálem elleni haragnak is: "amíg tart a pogányok ideje" (Lk 21:24). A pogányok idejének évszázadai alatt lehetőséget kapnak a népek arra, hogy hallgassanak a Megváltóra és az evangéliumra. De a pogány nemzetek önmagukban nem bizonyulnak jobbnak vagy kevésbé bűnösnek, mint Izrael. Az evangélium befogadására nekik adott idő egyáltalán nem tart örökké, mint ahogy Jeruzsálem fölötti hatalmuk sem. Egy napon tehát Jeruzsálem pusztulás a véget ér. Az Emberfia eljön nagy hatalommal és dicsőséggel (Lk 21,27), figyelmeztető kozmikus rendellenességek közepette, a megváltás megvalósul (Lk 21,28), Isten királysága közeledik (Lk 21,31).
Lukács gondosan lejegyezte Urunk Jeruzsálem felé közeledésének fokozatait az első hivatalos, szertartásos jeruzsálemi "eljövetelekor". Itt hasonlóképpen jegyzi le azokat a jeleket, amelyeket Krisztus adott a második eljövetelének közeledéséről.
Akkor nem úgy érkezik majd, mint aki szelíd és alázatos, hanem nagy hatalommal és dicsőséggel. Akkor nem szamáron ülve, hanem az ég felhőin fog érkezni, és érkezését a tenger harsogása és az egek erőinek megrendülése készíti elő.

Luk 21,34-38. - Utolsó figyelmeztetés a templomban

Lukács a fejezetek helyszínéül a templomot jelöli meg. Eddig minden tétel úgy végződött, hogy a templomban történt valamilyen visszásságot vagy valami ahhoz hasonlót rögzített (Lk 19:45-48, 20:19, 20:45-21:4) és most a 4. tétel is ehhez illeszkedően egy fonákság elleni figyelmeztetéssel zárul. A tétel azzal kezdődött (Lk 21,5), hogy felhívták Jézus figyelmét a templom szépségeire és ékességeire. Érthető, hogy az ilyen gyönyörű dolgok, mint a templom épület is, amelyek nagyfokú vallásos buzgalmat fejeznek ki, felkeltik az emberek csodálatát. De lehet, hogy az ilyen csodálat nem jelent többet esztétikai élvezetnél, amely félelemmel vegyes tisztelet és gyönyörködés, de idegen az igazi, szellemi imádattól, mert változatlanul hagyja az ember saját vágyainak kielégítésére irányuló világiasságát, így az ember erkölcsileg és szellemileg felkészületlen marad Krisztus eljövetelére (Lk 21,34-36). Ezért jobb, ha romba dől a templom, minthogy dicsősége a bűntől meg nem tisztult híveket önelégült felkészületlenségben elaltassa Krisztus eljövetelére.

Kérdések:

1. Mit jövendöl Jézus a templomról?
2. Miért kell elpusztulnia a templomnak?
3. Mire figyelmezteti Jézus a tanítványait?
4. Mit mond el Jézus Izraellel kapcsolatban?
5. Mit jelent a "pogányok ideje" kifejezés?
6. Milyen jeleket említ Jézus az ő második eljövetelével kapcsolatban?
7. Mi volt Jézus utolsó figyelmeztetése a templomban?