Fejléc

CSS Menu Div Css3Menu.com

Jézust elítéli és keresztre feszíti a politikai hatalom

Lukács 23:1-56.

Bevezetés

I. Jézus Jeruzsálemben
1. Jeruzsálem és a Jézus első bevonulása (19,28-48)
2. Jézus és a vallási hatalom kérdése (20,1-19)
3. Jézus és a politikai hatalom kérdése (20,20-21,4)
4. Jeruzsálem és Jézus második bevonulása (21,5-38)

II. Jézus szenvedése, halála és feltámadása
1. Jézus Jeruzsálemben eszik: szenvedésének szimbólumai (22,1-38)
2. Jézust letartóztatja és kihallgatja a vallási hatalom (22,39-71)
3. Jézust elítéli és keresztre feszíti a politikai hatalom (23,1-56)
4. Jézus Jeruzsálemben eszik: feltámadásának bizonyítéka (23,56-24,53)

II. / 3. szakasz - Jézust elítéli és keresztre feszíti a politikai hatalom
Lk 23:1-25. - Pilátus és Heródes hatalma

A vallási hatóságok világosan látták, hogy az istenkáromlás vádjával nehezen indokolhatják azt az ítéletet, amit ők a polgári hatóságtól elvárnak, így, amikor Krisztust Pilátus elé vitték, a korábbi vád ehelyett, mos politikai messianizmusból fakadó felforgatással vádolják.
Pilátus kikérdezte a vádlottat és hamarosan levonta a következtetést, hogy a vád alaptalan. Megtudta azonban, hogy a fogoly Heródes fennhatósága aá tartozik, ezért átküldte hozzá.
Heródes számára az a vád, hogy Jézus politikai királyságra törekedett, annyira nevetségesnek tűnt, hogy emberei tréfát űztek a dologból, és heccből Jézust királyi ruhába öltöztették, és nyilvános derültség közepette küldték Pilátushoz.
A vád tehát összeomlott. Pilátus újból összehívja a törvényszéket, és kihirdeti a kétszeres vizsgálat eredményét, mely szerint Jézus ártatlan. Ekkor azonban azzal kell szembesülnie, hogy a papok nem hajlandók sem az ő, sem pedig Heródes tekintélyét elfogadni, és ragaszkodnak ahhoz, hogy Jézust végeztesse ki, és bocsásson szabadon egy bizonyos Barabást. A helyzet kezdet elfajulni. A papok és az ő hatásokra felbíztatott tömeg azt követelte, hogy Pilátus végeztesse ki Jézust, azért mert megkísérelte megdönteni a politikai hatalmat. Ugyanakkor éppen ezek a papok azok, akik nem akarnak meghajolni a politikai hatalom előtt. Végül Pilátus az, aki meghátrál.
Lukács elbeszélésmódjában szemléletes az ellentét Jézus gecsemánékertbeli imádsága és a papok kérése között. A Gecsemáné kertben Jézus fordul a legnagyobb hatalomhoz, de ők azt kéri: "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." (Lk 22,42). Itt pedig a papokról halljuk azt, hogy ott állnak a kormányzást gyakorló politikai hatalom előtt (Rm 13,1-7), amelynek Istentől rendelt megbízatása, hogy védelmezze az ártatlanokat és büntesse a gonoszokat, és ezek a papok mindenáron hatálytalanítani akarják a politikai hatalom akaratát és magukét érvényesíteni vele szemben.

Lk 23:26-49. - Az elvezetés és keresztre feszítés

Jézus korábban már kijelentette, hogy halálával egy új szövetséget fog létrehozni (Lk 22,20), mint hatalmának alapját. Lukács ezért figyelmünket néhány olyan alapelvre irányítja, amely az isteni uralom működésére utal.
Az első, amit meg kell figyelnünk, hogy miképpen valósítja meg Isten az akaratát egy lázadó világban. A főpapok és a római hatóság saját döntésük alapján cselekedetek, végső soron mégis az történt, amit Isten hatalma és akarata előre eldöntött, hogy meg kell történnie (Csel 4,28).
A második figyelemre méltó dolog az elkerülhetetlen következmények törvénye. A tömegben nagyszámú asszony is volt, akik jajgatva és sírtava követték Jézust a kivégző helyre. Jézus arra figyelmeztette őket, hogy inkább önmaguk és gyermekeiket sirassák, mert olyan szenvedések előtt állnak, amely a természet minden normális vágyát és értékét az ellenkezőjére fordítja, a gyerektelenség tűnik majd a legboldogabb dolognak, és a halál kívánatosabbnak az életnél. Ez rettenetes, de ez következik a cselekedet és következmény, a vetés és aratás törvényszerűségéből. Jézus már korábban is fegyelmeztetett erre, hogy a szőlőültetvény tulajdonosa nem fogja tétlenül nézni, hogy a munkások megölték a szeretet fiát. A tulajdonos eljön és elveszíti ezeket a munkásokat. Mégis bár súlyos az isteni büntetés ténye, meghagyja az isteni megbocsátás lehetőségét.
Krisztus halála az, ami lehetőséget nyit a megbocsátásra. A következőkben Lukács a két gonosztevő példáján mutatja be azt, hogy ha a bűnbocsánat valóban megszabadítja az embert az isteni büntetéstől, milyen hatása van a bűnbocsánatnak a bűn következményeire.
Az első gonosztevő tetteinek következményeit szenvedte, nyilvánvalóan nem félte az Istent és nem vallotta meg bűneit és semmiféle bűnbánatot nem mutatott. Ez a gonosztevő tehát nem folyamodott bűnbocsánatért sem.
A másik gonosztevőnél ez másképp volt. Ő elismerte, hogy valóban megérdemelte az ítéletet, nem folyamodott csodáért, hogy az mentse meg bűnei következményeitől. Krisztus ártatlan szenvedése pedig arról győzte meg, hogy valóban Ő a Messiás, aki fel fog támadni és eljön majd a királyságába. Ezzel együtt mély változás ment végbe a szívében, nem akart többé lázadó lenni, semmi mást nem akar már csak azt, hogy a Király alattvalója lehessen.
Végül Lukács bemutatja, hogy Isten uralma hogyan gondoskodik Krisztus igazolásáról még szenvedésében és halálában is. Jézus halálakor volt két mennyei beavatkozás, az egyik a természet birodalmában, a másik pedig a vallás birodalmában.
Az egyik jel a sötétség volt, ez a titokzatos természeti zavar, igen mély hatással volt mindazokra, aki tanúi voltak ezeknek az eseményeknek. A római százados megtér. A tömeg pedig felismerve saját bűnös állapotát mellét verve távozik.
A másik jel az volt, hogy Jézus halálakor kettérepedt a templom kárpitja. Ez a jelenség pedig szintén mély szimbolikus értelmet nyert. Kárpit nélkül, amely Isten jelenlétét rejtett el, egyetlen zsidó pap se merészelt belépni a templom szentélyébe. A templom kárpitjának szétszakadása az imádat zsidó rendszerét ideiglenesen működésképtelenné tette. A judaizmus szimbolikus áldozatai és a templom most már idejétmúlttá lett

Lk 23:50-56/a. - Egy tanácstag döntése

A következő lépés Urunk igazolásában a különálló sírba való eltemetése jelenti. Ha testét bedobták volna egy közös sírba, akkor lehetetlenné vált volna, hogy harmadnap reggelén rámutassanak az üres sírra, mint a feltámadás világos bizonyítékéra. Lukács ezért pontosan elmondja hogyan temették el Jézus és hová tették a testét.
Arimáthiai József a nagytanács tagja volt, de nem értette egyet annak jogtalan eljárásával. A nagytanács nemzeti testület volt és József ennek tagjaként részese a közös döntésnek, még akkor is, ha ő egyénileg nem értette azzal egyet. József ezért többet szeretne tenni, elmegy Pilátushoz, hogy elkérje Jézus testét és saját sírjába eltemesse. Tettével nyilvánosan elhatárolta magát a nagytanács döntésétől és vállalta annak minden következményét is. Tettének nemcsak erkölcsi, hanem teológiai és vallási jelentősége is van.

Kérdések:

1. Hogyan és miért változik meg a vallási hatóságok Jézus ellen felhozott vádja?
2. Milyen megállapításra jut Pilátus Jézus kihallgatása során?
3. Miért küldi Pilátus Jézust Heródeshez?
4. Milyen megállapításra jut Heródes Jézus kihallgatása során?
5. Hogyan küldi Pilátushoz vissza Jézust Heródes?
6. Hogyan akarta Pilátus megmenteni Jézus életét?
7. Mi volt a papok válasza Pilátus szavaira?
8. Milyen a papok viszonyulása a politikai hatalomhoz?
9. Hogyan viszonyult Jézus a nálánál nagyobb hatalomhoz (Lk 22,42)?
10. Mire figyelmezteti Jézus az őt sírva követő jeruzsálemi asszonyokat?
11. Mit szemlétet Lukács evangéliuma a két gonosztevő példájával?
12. Milyen jelek kísérik Jézus halálát és mi célt szolgáltak ezek?
13. Milyen jelentősége van Arimáthiai József tettének?
14. Miért lényeges az, hogy Jézus külön sírba temették el?